Jézus evangéliuma

(Vígh Tibor, Püski kiadó)

 

Kezdetben… néhány szó a könyvről

 

 

Mit is tanított Jézus? A kérdés feltevésének indokoltsága egyből kiderül, ha néhány szóban elmesélem a könyv rövid történetét.

Sok évvel ezelőtt nem hittem Istenben. Ma igen. Nem valamilyen különleges esemény kényszerítette ki gondolkodásmódom megváltoztatását, hanem egyszerűen csak tudatosult bennem lassanként egy felismerés: a fennálló hagyományos világképem alapján tulajdonképpen az élet egyetlen alapkérdésére sem kapok valódi feleletet. És persze szemmel láthatóan más sem. Pedig jártunk iskolákba, olvastunk könyveket, ott a kultúra, a tudomány, a család, vannak saját gondolataink, és mégis... az alapvető dolgokra nem ismerjük a megnyugtató magyarázatot.

Az ezredforduló táján elkezdtem utánajárni, milyen olyan válaszokat lehet adni az élet nagy kérdéseire, amelyek még „kivételesen” vagy „véletlenül” sem keverednek ellentmondásba önmagukkal, és persze a tapasztalat sem cáfolja meg őket lépten-nyomon. Rengeteg könyvet elolvastam, egyre jártasabb lettem a „tanokban”, közben nem győztem csodálkozni, mennyire sokféle útkereső társaság „útmutató” tanítását lehet hallani mostanság. Közülük többen is Jézus Krisztust tűzik zászlajukra, de feltűnő módon nem az Evangéliumok szövegéből vezetik le mondandójukat. Azt persze azért nyugodtan tegyük hozzá, hogy némelyik útkereső tan - bár sok furcsaságot hirdet, de - világmagyarázata helyenként az iskolákban tanultaknál lényegesen jobban passzol a mindennapi élethez. Mert az élet valóban más, mint amilyennek gondoljuk. Viszont az mégiscsak különös, hogy a Jézusra hivatkozó tanok mindössze egy-két „hát Jézus is megmondta ezt” típusú idézetet dobnak csak be. Hmm... néhány töredékes gondolat lenne mindössze az Evangéliumokban, amelyeket szabadon szárnyalva kell nekünk kipótolnunk?

Elgondolkoztam ezen. Hiszen, ha már Istenről beszélünk, azért azt mindenképpen érdemes lenne megnéznünk, vajon az Ő tanítása nincs-e még inkább összhangban a való élettel, mint az a sok érdekes tanítás, amit hallhatunk? Vajon közvetlenül Isten szavaiból nem meríthetünk-e erőt? Istenről hol lehet olvasni? Manapság talán már nem is olyan természetesen hangzik, dehát a mi kultúrkörünkben mégiscsak a Bibliában. Ha a Biblia Isten üzenete, akkor a szövegnek önmagát kell bizonyítania.

Beleolvastam az Evangéliumokba, és csodálkozva állapítottam meg: amit én „meglátok” a szövegben, azt nem mindenki veszi észre, egyszerűen nem tűnik fel másnak, hogy oda van írva. Lehet, hogy nem igazán értettük meg Jézus szavait? Ekkor elkezdtem ezzel a témával komolyabban foglalkozni, és egyből felmerült bennem a kérdés: amit Jézus tanított, az egyáltalán micsoda? Tehát voltaképpen mire is tanított bennünket Jézus? Bárhol kezdjük el olvasgatni tanítását, a könyvben alkalmazott nézőpontból, hamar ki fog derülni, az sokkal mélyebb dolgokat tartalmaz, mint ahogyan mi azt elsőre gondoljuk. Az Evangéliumokban nem bölcsességeket vagy morális jótanácsokat találhatunk, például: milyen legyen a viszony két ember között, hanem ennél sokkal-sokkal mélyebb tartalmat, amiből megtanulhatjuk: világunkban bizony nagyon szigorú lelki törvények uralkodnak. Egy adott nézőpontból szemlélve egyre világosabban rajzolódik ki: a teremtett világ úgy működik, ahogyan Jézus tanítja, csak „vakságunk” miatt ez nem tűnik fel nekünk. Látásmódunk azonban egyből „egészséges” lesz, ha a Bibliát „lelkesen” kezdjük olvasni, ugyanis Isten szava megváltoztatja az ember „földhözragadt” önazonosítását, világképét. Éppen ettől Isten szava. Erre semmilyen emberi „bölcsesség” nem képes. Pont ez különbözteti meg tőle.

 

Két év múltán érkezett el az ideje „gondolataim” rendezésének. Egy már minden kórházból eltanácsolt rákbeteg barátom keresett fel, segítséget kérvén betegségével való küzdelmében. Több mint tíz hónapon keresztül minden héten hosszú órákat beszélgettünk a kisfiáról, a gyógyulásról, az élet értelméről, Istenről. Számára már lejárt a világ kiüresedett és semmitmondó szavainak korszaka, ezért hát belefogtam vele együtt végignézni Jézus tanítását – egy újszerű nézőpontból. És barátomnál találkoztam a Biblia büntető-jutalmazó Istenétől való félelemmel, amit az emberek közül sokan átélnek. Meg az Evangéliumok, s általában a Biblia, hitelességének vagy legalábbis kortalan érvényűségének kétségbevonásával. És akkor azt mondtam neki: - Nagyon egyszerű a helyzet. Fogjuk fel úgy a Szentírást, mintha a padláson bukkantunk volna rá, és a címén kívül nem tudunk róla semmit. Ha ez Isten üzenete, akkor ellentmondásoktól mentes válaszokat kell kapnunk belőle a lelkünkből fakadó kérdéseinkre. Filozofálgatás helyett olvassunk inkább bele az Evangéliumokat tartalmazó részébe, mi a csuda lehet benne? Hátha a szöveg önmagáért beszél, és megnyugtatóan eloszlatja kétségeinket.

Beleolvastunk. A „vegyétek magatokra igámat...” mondattal kezdtük, a „...megtaláljátok lelketek nyugalmát” szavak már határozottan megtetszettek neki, kiváncsivá tették. És annak rendje, módja szerint apránként ő is rájött arra, amire én: az Evangéliumok szövege önjavító és önmagyarázó. És többé már számára sem volt kétséges hitelességük. Sem a tanítás életszerűsége – hogy a világ pontosan olyan, ahogyan ott le van írva. Megszabadulván a hamis Isten-képtől betegsége csapás helyett élete nagy kalandjává vált. A „szavakba zárt” Isten „életre kelt” számára. Barátom az ateizmustól elindulva mindennapjaiban is elért az élő Istenbe vetett hitig. Abba az Istenbe vetette hitét, akitől már valóban nem félt, akiről tudta: szereti őt - akit lelkünk mélyén mindnyájan vágyunk megismerni.

Beszélgetéseinket egészen barátom haláláig folytattuk. Bár egész teste tele volt daganatokkal, csak halála előtt egy héttel dőlt ágynak - merthogy úgy érezte, most már beteg. Környezete számára a „nagyon fáj?” kérdésre mindig azt válaszolta: „a fájdalom kezelhető számomra.” Egy hétfőn este felkelt, megmosakodott, majd visszafeküdt. Hajnalban, imára kulcsolt kézzel, Istenben megbékélve, csendben eltávozott közülünk.

 

Néhány hónappal később „Mit is tanított Jézus?” címmel előadássorozatba kezdtem egy klubban. Másfél éven át osztottam meg a teremtéstörténetben leírt módon „rejtvényekbe csomagolt” tanításról „eszembe jutó” gondolatokat a hallgatósággal. Az Evangéliumokban alkalmazott „szakzsargont” (élet, szent, dicsőség, hit, igazság, bűn, gonosz, botrány, ítélet... stb.) rokon értelmű szavakra lefordítva feloldódtak a Biblia látszólagos ellentmondásai. Fordulatokban gazdag „nyomozás” során fény derült olyan mondatok értelmére is, mint például: „ne állj ellent a gonosznak”; vagy: „aki nem gyűlöli apját, anyját”; vagy: „a sátán a ti atyátok”. És ezek a kazettára felvett előadások képezik könyvem alapját, szövegét pedig feleségemmel közösen öntöttük végleges formába.

A felhasznált idézetek döntő többsége az eredeti nyelvekből 1973-ban újra lefordított katolikus Biblia (Szent István Társulat Budapest, 1973) 1996-ban némileg átdolgozott kiadásának CD változatából (Biblia Téka CD-ROM: Arcanum Adatbázis Kft. Budapest, 1999) származnak. Az 1996-os Szent István Társulat-i kiadás szövege hozzáférhető az interneten is, a következő helyeken:

http://www.kereszteny.hu/biblia/showtrans.php?reftrans=1 vagy

http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/

Néhány, külön jelölt esetben az idézetek forrása Károli Gáspár (1908-ban átdolgozott) protestáns Biblia-fordítása (Magyar Bibliatársulat Budapest, 1994), illetve Káldi György (a Neovulgáta alapján 1997-ben átdolgozott) katolikus Biblia-fordítása (Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat Budapest, 2003).

 

„És a hallottakat könyv alakban mikor láthatjuk viszont?” – kérdezgették az előadások hallgatói. Hát most. Mindenkinek olvasást kívánok!

 

Budapest, 2006 nyara

A szerző